A Felhő-fal

Reggel, ha az itt-lent reggelnek nevezhető. A 3. réteg-utolsó-fal-üregében Niri felébred — egy fa-deszkán aludt, a köpenyét össze-tekert párnaként a feje alá tette. Korven már fent van, a térdén nyitva egy fa-doboz, amiben aprócska eszközök — réz-fogóként-szolgáló-kis-csipesz, egy üveg-cső, egy ceruzaszínű karc-fém. Korven semmit nem mond.

Reggel. 0,72 liter. A perem-mérőd most pontosan a peremen.

Ami azt jelenti hogy a 4. rétegen ha-egy-napot-maradunk, indulnunk kell vissza. Nem-egy-perccel-többet.

Tudom.

A két alak elindul. A 3. és 4. réteg-közti átmenet egy keskeny csigalépcső, kőből, fal-mentén-szerelt szellőző-rácsokkal. Lefelé a levegő hirtelen-hidegebb, és különös módon-szárazabb. A falra tapintva érezhető hogy itt-még a pára-érzet sincs meg. A levegő olyan-tiszta hogy fáj a tüdő. Niri a köpeny-szegélyét az orra-elé-húzza, lassít. Korven nem-lélegzik-másképp. Niri-ezt-megjegyzi.

Korven a levegőre nem-reagál úgy ahogy én. A „visszatért" — ennyit jelent? A teste megtanulta ide-lent-lélegezni?

A csigalépcső-alja egy alacsony, kőből-faragott boltív. Niri leguggol-átmegy. A másik oldalon — egy hatalmas, halott csarnok.

A 4. réteg fő-csarnoka. Egy katedrális-méretű terem, a mennyezete-ből kép-kép szürke-türkiz penész-mintázat hull alá. A falakon-mentén szigorú-rendben — mainframe-szerű fém-kabinetek, mindegyik egy ember-magas. A kabinet-ajtók résnyire-nyitva, belül halott üveg-felületek, egyik-másikban egy fél-cseppnyi-zöld-üveg-fény-utánzat, ami már 3000 éve nem-világít. A padló fém-rácsozat, ami egy kongó-mély-üreges-tér fölött feszül. Niri lépéskor érzi: a fém-rács vékony, és valami-mélységet rejt alatta.

Hány kabinet? Több ezer.

Sokezer. Mind az egész 4. réteg ezekkel-tele. A régiek itt-tárolták-amit-tudtak. Most már nem-tudjuk-mit-tároltak. A kis-fémes-kártyák mindegyik üres. A képernyők halottak. A penész azóta itt-él.

Egy üveg-cseppnyi-zöld-fény. Még megvan.

Az nem-fény. Az foszforos-üveg. Még a kabinet-építéskor-betett kis-kapszula. 3000 éve adja-azt-a-fényt. Ennyi-energiát-tudtak-tárolni egy üveg-cseppben. Nem kell hozzá áram.

Niri a kabinet-belsejét végig-nézi. Üres-fa-polcok, két régi tartó, egy fémes-kártya-tartó-keret. Az egyik fa-polcra valaki egy kis-papírlapot ragasztott. A papír sárgult, a ragasztó megszáradt — de a papír még áll. Niri a papírt közelről nézi. Egy kézzel-rajzolt térkép-vázlat, a 4. réteg-belső-folyosóinak kis-szakaszáról. Sarkán két szó.

„Mara · 12. polc."

Niri felemeli a tekintetét Korven-felé. Korven nem mozdul. A két szem találkozik. Niri vissza a papírra.

A húgom kézírása. Ezt két éve írta. Vagy később. — Korven. Te-tudtad-hogy-itt-vannak-jegyzetek?

Sejteni-sejtettem. Konkrétan nem-tudtam.

Niri a térkép-vázlatot lassan-leveszi a fa-polcról. Eltesz a térkép-fülkébe. Felemelkedik. A kabinet-sorok mentén tovább-megy a katedrális-belsejébe. A polcokat számolja: 1, 2, 3, … A 12. polc messzebb van. Korven mögötte. Csendben.

A 12. polc. Egy másik kabinet, hasonló mint a többi — de az ajtó-rése egy fokkal-szélesebbre-nyitva, mintha valaki ott-járt-volna gyakran. A belső fa-polcokat valaki ki-rendezte. Az egyik polcon — egy kis fa-doboz. A doboz tetején két szó-betű, vésve: „N · K". Niri a dobozra-néz egy másodpercig, aztán óvatosan-felemeli.

N · K. Niri. Korven? — vagy N és valami-K?

Mara-tudta-hogy-én-érte-jövök-érte. De a Niri-kezdőbetűt nem-tudta-hogy-velem-jössz. A „N" a húgodnak ír. A „K" nekem.

Niri kinyitja a dobozt. Belül három-rétegben — papír. A felső lap egy térkép-vázlat, a 4. réteg-folytatásával, a 5. réteg-bejáratával jelölve. A második lap egy hosszabb-kézírású-levél. Niri a két lapot ki-veszi. A harmadik lap alatt egy kis fa-figura — pontosan-olyan mint amit Vimo adott Niri-nek tegnap, csak más-faragással.

Ezt ismered. Olyan-mint amit Vimo adott. De-más-kéz-faragta.

Mara faragta. Ő-is-talált-Vimo-fajta-alakot a lent-rétegeken. A faragások az alak-fajtáját-azonosítják. Vimo-faja egy-féle. Mara-talált-egy-másikat. Ott-hagyta-itt.

Niri a levelet kinyitja. A lapot a saját kezébe-veszi. Reszketni-kezd egy-fél-másodpercig — aztán-stabil. Olvas.

„Niri. Ha eddig el-jutottál — már-tudod hogy Vimo nem-egészen-ember, hogy Korven a régi-ismerőm, és hogy én tovább-mentem. A 4. rétegen 14 napot voltam, a 12. polcnál ettem-ittam-aludtam. Aztán a 5. rétegre-mentem, mert a Hangok-terme-szólított. Egy hang ismerős-volt. Nem-anyu, nem-apu — de valaki-aki-tudta-a-nevemet. Mentem-utána. Ott-talált-meg-Korven. Korven-velem-volt-három-napig az 5. rétegen. Aztán-én-tovább-mentem-a-6.-ra. A 6. rétegen meg-láttam-magamat-tükörben-és-tudtam-hogy-a-test-már-nem-az-enyém. Lementem-a-7.-re. A Magban-vagyok. Ne-gyere-utánam. Ha-eljössz-Niri — ez-az-utolsó-üzenet. Mara."

A papír Niri kezében áll. A láng sehol, az ajtó-rés-mögötti fél-fényben. Niri lassan-leengedi a kezet. Korven a kabinet-mellett áll, hátrább. Csendben. A katedrális-akusztikája miatt a levegő-mozgás se-hallható.

Tovább-megyek. A Magig.

Tudtam-hogy-ezt-mondod. Velem-jössz mind a 7. rétegig. De ennyi-vízzel — a 7.-en akár-egy-óra-alatt-meghalsz. Mara-azért-ment-le-egyedül, mert-nem-akarta-hogy-te-velem-vagy bárki-más jöjjön-utána.

Tudom. — Korven. Hadd kérdezzek-egy-egyenes-kérdést. Te-még-tudsz-vissza-jönni-a-felszínre?

Igen. De-évi-egyszer-fent-egy-hét, és-nem-tovább. A testem mostmár a lent-rétegekhez-igazodott. Ha-egy-hónapot-fent-maradok, kiszáradok.

Akkor te-velem-jössz a 6. rétegig. Onnan visszafordulsz. Egyedül-megyek a 7.-re. Megegyeztünk?

…megegyeztünk.

A katedrális-túloldali végén — egy nagyobb kabinet, mint a többi. Két ember-magas, fa-keretes, fémes-rácsos ajtó. Egy halvány-zöld foszforos-fény — itt-erősebb mint a többi-kabinetnél, és nem-pulzál. Niri közelít. A kabinet-belseje üres — kivéve egy nagyobb fa-asztalt és egy karszéket. Az asztalon papír-halom, ceruzák, és egy szénfekete kerámia-bögre.

Még-meleg.

Korven a kabinet-ajtó-küszöbéig megy, de nem-belép. Niri a bögrét felemeli. Az alján egy ujjnyi víz. Tiszta, friss. Niri a bögre-szegélyét a saját ajkához-emeli — egy másodpercig habozik, aztán-elhúzza.

Még-meleg-és-friss víz. A 4. rétegen-nincs forrás. Tehát-valaki-most-itt-hagyta. Valaki-aki-mostani.

Térkép-író. Most-figyelj-rám. A 4. rétegen rajtunk-kívül senki-sem-tartózkodik-hivatalosan. Régészek itt-évek-óta-nincsenek. Ha valaki-mégis-itt-van — vagy Mara-fajtája (gép-szerű alak), vagy egy másik-visszatért. Ha-az utóbbi — egyenesen-szóljon-hozzánk. Ne-rejtőzzön.

Korven megemelni a hangját — a katedrális-akusztikája miatt a szavak végig-mennek a sokezer kabinet-során, és kétszer-vissza-jönnek mintha-másik-hang.

Ha-valaki-itt-van — szólalj-meg. Korven vagyok. Hét-éves-visszatért. A térkép-író velem. A húga-Marát-keresi.

A katedrális-csendje. A léptek-visszhangja sehol. Aztán — a túloldali-szárny-fal-üregéből egy halvány-hang. Egy női-hang, nem-pánikolt, csak-óvatos.

Korven. Várj-egy-pillanatot. Jövök.

Niri felemeli a tekintetét. A távoli-szárny-fal-üregéből egy alak-lép-elő. Egy nő, alacsonyabb mint Niri, sötét-haj, az arca egy fokra-szárazabb mint normál, de a szemei tisztán-élnek. Egy köpeny-rajta. A kezében egy bot. Lassan közelít.

Ez nem-Mara. — De valaki-aki-ismerte-Marát.

A nő közelít. Megáll három lépésnyire. A kor-jelek a bőrén szabálytalanok — egy-két helyen a bőr-feszes-fiatal, máshol szárazabb-öregebb. Mintha a-test-darabokban-öregedne. A szemek tiszta-szürke-zöldek. A bot egy faragott-fa, a végén egy kis fa-figura, hasonló mint Vimoé.

Korven. Hét-éve-nem-láttalak. Térkép-író — Niri, gondolom. Mara húga. Mara sokat-beszélt-rólad.

Lévija. Te-itt-vagy. A 4. rétegen.

Igen. Másfél-éve-ide-jöttem. Mara két-évvel-előttem. Találkoztunk. Beszélgettünk. Mara-tovább-ment a 5.-re, én-itt-maradtam. Mostmár itt-élek. A 4. réteg-levegője engem-még-tart. Lefelé-nem-tudnék-jönni. Fent-meg-már-nem-akarok.

Lévija. Beszélt-magával-Mara-arról hogy-mi-volt-a-célja a Magban?

Igen. Mara-azt-mondta hogy a-Magban van egy hang ami-tudja-az-igazi-nevét. Nem-Mara-Suzuki. Egy másik-név, amit valaki-kimondott-régen, és-amióta-él, ennek-a-névnek-keresi-eredetét. Tudod-mit-jelent-az „igazi-név"-keresés?

Nem-tudom.

A „visszatértek"-egy-csoportja keresi-magát. Mind-mi-egyszer-le-jöttünk-és-megéltünk-egy-hangot a falból, és-az-a-hang-egy-másik-nevet-mondott-rólunk. Korven-tudja. Ő-is-hallotta-egy-szer. Mara-szerint a Magban van a hang-forrása. Ha-az-igazi-nevet-megtalálja, a test-szabad. Visszamehet fent-élni-normálisan. Mara-ezt-akarta.

Korven. Te-is-hallottad?

Hét-éve. Az 5. rétegen. Egy hang azt-mondta hogy a nevem „Kor-pán." Nem-Korven. Azóta-nem-tudom-melyik-vagyok.

Niri csendben. A térkép-fülkét nem-veszi-elő. Csak-áll. A katedrális-falai-távolból visszhangzanak. Niri lassan-lélegzik. A 4. réteg-levegője szárít, és a saját-bal-keze most-már-két-vonalas-repedéssel a hüvelyk-tövén — meg-háromaval. Niri felemeli a tekintetét Lévijára.

Lévija. Mara mostmár a 7. rétegen. Élve-vagy-halva?

Nem-tudom. Hat-hónapja-átment-az-5.-re. A 6.-ra-mikor — nem-mondta. A 7. rétegről visszafelé-üzenet-nincs. Senki-ember vissza-nem-jött-a-7.-ről. — De Mara-faja erősebb mint-az-átlag-ember. Ha-valaki-túlélne a 7.-en, ő-talán.

Niri a térkép-fülkét most-veszi-elő. A „37 nap" alá most-ír.

„Harmadik nap. A 4. rétegen. Lévija — egy másik visszatért — Mara-egy-évvel-utáni. Mara „igazi-nevet" keresi a Magban. Korven-hét-éve-hallotta-az-ötödiken — „Kor-pán". A levegő-fáj. Holnap 5. rétegre. — Niri."

Niri. Ha lemész a 7.-re, és nem-jössz-vissza — én nem-tudok-segíteni. De ha-valamiért visszajössz-a-4.-re, én itt-leszek. A 12. polcon papír-és-toll. Bármit-írhatsz. Én-fel-juttatom-Marát-üzenetét, ha-tudom.

Niri bólint. Korven nem-szól. Lévija lassan-megfordul, és vissza-megy a katedrális-szárnyába. A botja-fa-figura-vége egy fokkal csillan a foszforos-fényben. Niri a kabinet-belsejében marad, a bögrét nézi. A kabinet-asztalán a friss-víz még-mindig meleg. Lévija nem-érintette-meg. Tehát-valaki-más is itt-van. Még-valaki — akit Lévija sem-nevezett-meg.

STRATA — Fejezet 3. vége. Niri térképe: 3 nap.